A régió egykori német nyelvű népcsoportja, mely 18. században települt be, de a 19-20. század során asszimilálódott és beolvadt a magyar társadalomba, s csak kis részben őrizte meg anyanyelvét és kultúráját. Elnevezésüktől eltérően nem Svábföldről, a németországi Schwabenből származtak, hanem nagyobb részben Koblenz várósából, a Rajna vidékéről.

Németek betelepítése

A Kárpát-medencében évszázadok óta élnek németek, azonban számuk az oszmán uralom után jelentősen megemelkedett. Ugyanis ekkor nagyarányú szervezett betelepítés indult el az ország kiürült területeire a munkaerő pótlása céljából. Az első időszakban, II. Károly uralkodása idején szinte a földesurak magán szervezésében történt az áttelepítés, de később, Mária Terézia és II. József alatt már császári segédlettel.

A betelepítések kezdetén a szétzilált Német-római Birodalomból szívesen és könnyen jöttek el a jobbágyok, hiszen a hosszú háborúk után a békésebb 18. században megsokasodó népességet sorozatos éhínség sújtotta a bizonytalan politikai helyzet mellett. Később azonban a német fejedelmek és földesurak már nem tekintettek el a jobbágyok elbocsájtási illetékének megfizetésétől, nem akartak az áttelepítés hasznából ők sem kimaradni.Legvégül pedig több uralkodó választófejedelem be is tiltotta az áttelepüléseket, így titkos toborzóirodákon keresztül jöttek a kitelepülők Magyarországra.

A régió egykori német lakossága, bár a 20. század végére asszimilálódott, de mint szorgos és rendszerető „svábok” ismertek, s ekként gondolnak magukra is és ápolják őseik emlékét.

Forrás és további részletek

	Olvasnivaló A dél-zalai „sváb” települések német kisebbségeinek történeti és identitás-vizsgálata

[vissza]