A térkép a földfelszín valamely részletének vagy egészének arányos felülnézeti képe, kiemelve és részletezve a készítés célját szolgáló információkat. A történelmi régmúltra nyúlik vissza a térképkészítés, mely elsősorban a megismert környezet dokumentálását szolgálta. Később  a katonai célok kerültek előtérbe, majd az ingatlan-nyilvántartás és annak adózása, illetve a közigazgatás és annak közlekedési, kereskedelmi, gazdasági igényei.

Lenti (Nemti)

Magyarország legrégebbi részletes nyomtatott térképe, melyet Lázár deák készített hadászati célból. A 16. század elején, az oszmán hódoltság előtt rajzolta meg, mely 1528-ban, már halála után nyomtattak ki Ingolstadtban, egy világújdonságnak tekinthető technikai eljárással. Nem tekinthető a mai értelembe vett térképnek, inkább országrajznak, mely mai szemmel nehezen értelmezhető, hiszen észak-keleti a tájolása és torzított.

Dél-zalai régió

Az oszmán uralom megszűnését követően felerősödött a térképek mezőgazdasági és  közlekedési vonatkozású igénye is. Így elkezdődött az ország civil feltérképezése, melynek úttörője Mikoviny Sámuel, a magyar térképeszet megalapítója volt. Harminc vármegye térképét készítette el, már a mai értelemben vett térképészeti megoldásokkal, melyek közül kilenc vármegye térképe meg is jelent Bél Mátyás Notitia Hungariae Novae Historico Geographica művében.

Nagykanizsa (Gros Kanischa)

Magyarország első katonai felmérése 1763-ban, Mária Terézia uralkodása alatt kezdődött, de csak fia, II. József idejében, 1787-ben  fejeződött be (innen kapta a nevét is). Célja a várható háborús veszélyre való felkészülés volt. Magyarország területén kilenc, független térképezési felvételben vették fel három év alatt. A térképek készítése során nem történt semmilyen magasságmérés, így szintezési adatokat nem tartalmaz a térkép.

Dél-zalai régió

A közigazgatás egyre rendezettebb viszonyokat követelt meg, így  először a nagyobb földbirtokosok majd a vármegyék is térképészeket kezdtek foglalkoztatni. Feladatuk volt a birtokhatárok megállapításán túl a vizek és a közlekedési viszonyok felmérése is. Zala vármegyében ez a munkát Tomasich János megyei fő földmérő végezte el, aki rendkívül részletes és szép képet adott a megye vizeiről és útjairól is.

Zalakaros (Karos)

Magyarország második katonai felmérését I. Ferenc császár 1806-ban rendelte el (Zweite oder Franziszeiche Landesaufnahme),a napóleoni háborúk hatására. Az első katonai felmérés alapján, annak aktualizálásával készült el, de már a magassági adatok felvételével együtt. Az elkészült kéziratos térképek titkosak voltak és azokból csak később nyomtattak kisebb méretarányú példányokat.

Terület részlet

1849 végén már császári pátens írta elő az állandó kataszter létesítését, alapját képezve az ingatlanok nyilvántartásnak és az adózásnak. 1851 és 1860 között zajlottak a felmérés munkálatai településekként, melyek nagy részletességgel ábrázolták azokat. Azonban ezek az ábrázolt területekben és az ábrázolás módjában is elkülönülő térképek voltak. Ezzel együtt 1860-tól már ezek mérnöki célú felhasználása is megkezdődött.

Letenye

Magyarország harmadik katonai felmérését Ferenc József császár rendelte el a 19. század utolsó harmadában. Ez lett a mai katonai térképek standardja, az ekkor bevezetett 1:25000 méretaránnyal. Azonban abban is különleges, hogy hamar a civilek számára is elérhető lett kiszínezve és a domborzat árnyalásával ellátva. Később ez alapján pontosították az ingatlan-nyilvántartáshoz használt, úgynevezett kataszteri térképeket is.

Pacsa

A 20. század elején a magyar államigazgatás legelső térképeit Péchy Imre és Homolka József  munkái alapján 1900-ban jelentették meg. Ez volt az ország legnagyobb méretű közigazgatási alaptérképe, melyet ezt követően több célra is felhasználtak. Valamint később ez volt az alapja az 1910-es népszámlálás adatait felhasználó 1914-ben kiadott közigazgatási térképnek is, mely talán a legszebb mind közül.